Bevezető

- Menj a nappaliba, és maradj is ott!

- Hát de...

- Most!

Sietve lefutottam a lépcsőn. Amint a nappaliba értem, meghallottam Camille hangját a fejemben.

"Maradj ott, amíg nem jövök érted! A szoba védett, egyenlőre!"

Hirteled valami berobbant a szobába. Ijedten visszahátráltam.

- Jaj, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

- Alexander!!! Ne hozd rám a frászt! Egyáltalán hogy kerülsz te ide?

- Veletek jövök. Túl sokat tudok - halványan elmosolyodott - Úgysem hagynának élve.

- De nehogy már... Vagyis... - feladtam. tudtam, hogy igaza volt. Ebben a pillanatban Camille futott le a lépcsőn. Mutatta nekünk, hogy maradjunk csendben. Halkan mormolva járkált a szobában. Egy nagy dörrenés rázta meg a házat.

- Gyerünk, kifelé! Amint kilépünk a házból már nem láthatják. A családod biztonságban lesz.

Egy kicsit megnyugodva léptem ki az ajtón. Az éjszaka leple alatt elindultunk a temető felé. Mögöttünk a házra és a kertre egy halványan világító arany kupola ereszkedett, és néhány másodperc múlva teljes sötétség borult a tájra.

És ekkor felébredtem.