Negyedik Fejezet

Csengettek.

- Gyere be, de légyszi zárd be magad után! - kiáltottam. Camille bejött a nappaliba, ahol a laptopomon épp filmet néztem. Kérdő pillantására elmagyaráztam neki, hogy szüleimnek dolgozniuk kellett, és délutánra szerveztük az ajándékozást és a sütit. Bulit egy hét múlvára terveztem, a bowlingpályára. Camille mögém ment és belenézett a képernyőbe.

- Nekik könnyebb, mint nekünk lesz. - mutatott a képernyőre, ahol egyik kedvenc sorozatomnak a következő részét néztem, angolul. Az epizódnak épp vége volt, szórakozottan csuktam össze a gépet. Camie elkezdett vihogni.

- Hogy belelőtte a golyót a Hetty-figura fejébe... ez nagyon nagy! - én is nevettem, tényleg nagyon jól meg volt csinálva. Camie felráncigált a kanapéról.

- Nézd - nyomott a kezembe egy kis könyvecskét. - Ebben az összes varázsige bent van amit használhatsz. Egy részét az idő során úgyis megtanulod, de néha kellhet ez a könyv is. Nagyjából... ennyi. - ez egyre jobb lett. Ennyi? Még tanulni se kellett hozzá. - Valamit elfelejtettem. Ez egy adó-vevő féleség. Meglehetősen primitív. A Főasszony így szokott elérni bennünket. Egyszer amikor egy titkos-küldetés féleségen voltam a társammal így kommunikáltam. A rendszerünk alapjaiban hasonlít a rendőrségre vagy mindenféle titkos ügynökségekre. Átnyújtott egy ezüst nyakláncot egy gyönyörű, ezüst, rózsás medállal.

- Ez? Már semmin nem lepődök meg. - nyakamba akasztottam a láncot. Felragyogott, majd matt kék lett, mint a szemem. - Szép. De hogyan tudok veled kommunikálni? Megérintem és közben rád gondolok? - felnevettem.

- Talált. Süllyedt. Ha pedig nem gondolsz senkire, akkor a "központtal" vagyis a Főasszonnyal beszélsz, ha több emberre, akkor azok mind tudnak hallani. Na, gyere. Menjünk a központba, kell csinálnunk rólad egy fantomot. Ha eltűnnél, akkor kell valahogy azonosítani. Ez a szabály. - milyen bíztató. Ha eltűnnék.

Az utca teljesen kihalt volt. Camie megfogta a kezemet és elkezdte körénk írni a kört. Éreztem, hoy valaki ráncigálja a másik karomat.

- Mit csináltok ti itt? - a hang mintha a távolban tűnt volna el. Egy pillanattal később Főasszony irodája előtt álltunk. Egyik kezemet Camille, a másik karomat meg... idegesítő, beképzelt de mégis helyes osztálytársunk, Alexander szorongatta. Körbenézett a folyosón.

- Ez mi? Hogyan kerültem ide? Azt hiszem, tartoztok egy magyarázattal. - Hangja olyan hideg volt, mint a jég. Megijedtem. Ezt hogy magyarázzuk meg neki? Egy fiatal nő lépett ki a Főasszony ajtaján. Világosszőke haját szoros kontyban fogta össze.

- A Főasszony látni kívánja magát - nézett rám hűvösen, majd elment. Nem, igazából lebegett. Hosszú ruha volt rajta, ami nem hullámzott léptei alatt. Ijesztő. Vagy talán ez is csak a kiképzés része. Egy kicsit féltem amikor bementünk a Főasszonyhoz. Nem a Főasszony, inkább Alexander miatt. Nem voltam benne biztos, hogy itt szabad lennie. Sőt...

- Láttam, hogy megkapta az amulettet. - a Főasszony elágedetten felnézett, de mikor felnézett, és megpillantotta Alexandert, a mosoly azonnal lehervadt arcáról. Sőt, el is sápadt. - Ez ki? - hangja hideg volt, mint a jég. Camille-lal kétségbeesetten néztünk össze.

- Mi... teleportálni akartunk amikor ő itt - mutattam a mellettem álló fiúra, akin látszott, hogy zavarodott volt, bár ügyesen próbálta rejtegetni, - belekapaszkodott a kezembe. Le akartam rázni de akkor már késő volt... - magyarázkodtam.

- Hát, igen. Ez az oka, hogy megtiltottam a teleportálást. Csak különleges alkalmakkor kapnak rá engedélyt, de akkor is sikerül idehozniuk egy Halandót. Ha már így történt, azt hiszem, kénytelenek leszünk elmondani neki mindent. - Camille-lal mind a ketten tátott szájjal bámultunk a Főasszonyra. Körülbelül két napja ismertem meg, de nem olyannak, aki minden további nélkül elmond mindent egy kívülállónak. A Főasszony keserűen mosolygott. - Mostanában minden erőre szükségünk lehet. Lehetne belőle Megajándékozott. Igen, azt hiszem ezt tesszük. - Mire feleszméltem, a Főasszony már töviről hegyire elmondott Alexandernek mindent. A Megajándékozás folyamatáról eddig még nem hallottam, figyeltem, nehogy elmulasszak valamit.

A Főasszony az egyik falba süllyesztett széfből kivett néhány vékony üveglapocskát. Kirakta őket az asztalra, és közelebb intette Alexandert.

- Válasszon ki egyet, amiről úgy érzi, hogy szimpatikus Önnek. Ha a kezébe fogja, és olyasmit érez, mint például ha megrázná az áram, akkor az lesz az Ön Ajándéka. Ha nem érez semmit, tegye vissza, és válasszon egy újat. - Alexander szkeptikusan nézett a Főasszonyra, de azért odasétált az asztalhoz. Bizonytalanul méregette az üveglapokat, majd kiválasztott egyet.

- Semmi. - visszatette, majd húzott egy másikat. Felkáltott, és majdnem elejtette az üveglapot. - Szóval, - szólt - ilyen az áramütés. Megfordította a lapot, és rámeredt. Az üveglapra fekete festékkel volt felfestve egy kacskaringós minta. - Ez mit jelent? - kérdezte a Főasszonytól.

- Ez egy Magica. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Önnek most birtokában van a mágia. Érdekes, hogy Rosemarie-nak a gyógyítás, Camille-nek pedig a Természet Erői a képessége. Egy tökéletes csapat. - Tökéletes csapat? Az, hogy jóképű, az az egyetlen pozitív dolog rajta, ebben Camie-lel egyetértettünk. És a jelek szerint Alexander sem volt elragadtatva tőlünk. - A kiképzést elkezdjük, gyorsított tempóban, és elvileg egy hét múlva elkezdhetnének járőrözni.

- Egy pillanat! Itt senki sem kérdezi meg, hogy mi a véleményem erről, és hogy egyáltalán akarom, hogy legyen valami közöm ehhez?

- Miért, nem szeretne?

- Dehogynem, ez tök jó! - ójaj. Ez fájt. A Főasszony intett, hogy mehetünk.

- Jaj, majdnem el is felejtettem. Rosemarie, kérem maradjon.

- Rose... - mondtam. Gyűlöltem a Rosemarie-t. olyan öregnénisnek tűnt. Hát, ha belegondoltam, közel kétezer éves voltam. De akkor is. A Főasszony az egyik falhoz ment, és megnyomott egy gombot. Egy vékony képernyő emelkedett ki a falból. Wow. Ahhoz képest, hogy itt szinte mindenki több száz éves volt, jól alkalmazkodtak a XIX. századhoz. A Főasszony megkért, hogy hangosan, érthetően mondjam az adataimat. Eldugott hangszórókból egy hang kezdett kérdezgetni.

Név: Rosemarie Baker. Életkor: 15. Magasság: ööö... 169 cm! Súly: 52 kg... Hajszín: szőkésvörös. Szemszín: Kék. Kedvenc sorozatok(hármat): Vampire Diaries, NCIS:LA, CSI:Miami. Kedvenc könyvek(hármat): Cassandra Clare: Végzet ereklyéi sorozat, Claudia Gray:Evernight sorozat, D. Preston-L. Child: Helen-trilógia...

Több mint egy tucat kérdés volt, és mindegyikre válaszoltam, legalábbis megpróbáltam. Miután végeztem, hazamentem, a változatosság kedvéért busszal. Beléptem az ajtón, felakasztottam a kabátomat a fogasra, és bementem a nappaliba. A villanykapcsoló után nyúltam, mire a villany felgyúlt, és egy rakás ember nézett velem farkasszemet.